2013. december 31., kedd

Péntek 13

2000 október 13 érdekes ismeretekkel gyarapította hiányos ismereteimet. A kolozsvári Rádió reggeli magyar nyelvű adását hallgatva értesültem, egy napjainkig nyilvánosan ki nem jelentett valóság halmazról, aminek összetevőit, egy érdemes közéleti tanácsos úr magyarázta, egy elkeseredett betelefonáló hallgatónak. Íme a felvilágosítás:
Az egyházak tevékenységét két ágazatra kell osztani, úgy mint:
 a./- A kereskedelem. Az Egyház, mint világi intézmény, szükséges, hogy kereskedői tevékenységet folytasson, mert csak így tarthatja fenn magát, gyarapíthatja javait és építheti templomait. Mint kereskedelmi vállalkozás pedig, annak árul, aki többet ígér és nem tehet különbséget egyháztagsági vagy magyarsági alapon. Ezért, mikor helyiségeit bérbe adja, csupán a valutában elérhető maximál bér, a döntő érv a számára és nem lehet tekintettel a bérbe adott helyiségekben, a bérlő által folytatott tevékenységekre.
Mert az Egyház nem „Caritas”, és nem kötelessége jutányos bérletekkel támogatni a fiatal , itthon maradni és vállalkozni akaró erdélyi magyar kisiparost. Álljon magától talpra az a fiatal magyar kisiparos.
b../- Az Igehirdetés. Az Istenről, Krisztusról, a Hitről, Szeretetről tartott megható prédikációk, a látványos színházi tevékenysége az egyházaknak. Igaz az elkeseredett betelefonáló fogalmazott így, a tisztelt tanácsos úr csupán annyival egészítette ki, hogy hát ezt már régen megmondta valaki, hogy: - "Színház az egész világ".
Hát igen, ebben az Európába rohanásunkban nem meglepő számomra, hogy Isten nevét méltatlanul, közhelyként említik hívatottak és hívatlanok. De, amikor történelmi egyházaink felejtik, hogy az a Krisztus akinek a nevében ma prédikálnak, kereskednek, építenek és elkobzott javakat visszakövetelnek, mintegy kétezer évvel ezelőtt a zsidó papság által latrok barlangjává tett jeruzsálemi templomból, az imádság házából kiűzte az árusokat, a vásárlókat, a pénzváltókat és ezt a Krisztust a saját képükre és hasonlatosságukra formálva, névlegesen intézményeik élére állítják; - vétkeznek a Szent Lélek ellen. Íme, ha mintegy tizenegy év után még nem is derült fény arra, hogy akkor decemberben kiknek a jóvoltából és milyen eseményeknek voltam a szenvedő alanya és kiknek is köszönhetem, mai nyomoromat, az viszont már nem titok, hogy az egyházak a valuta gazdaságnak olyan intézményei, amelyek működési elvükből ki iktatták azt a Krisztusi tanácsot, hogy:- ,,Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem.”
Osztom véleményemet a betelefonálóval.
Az Erdélyi Magyar Egyházakat Istentől kapott megbízatásuk kötelezi, hogy a felvállalt és rájuk bízott Erdélyi Magyar Közösséget javaikkal és az Igének tanításával szolgálják. Ezért, ha az egyházak, az egykoron elkobzott javaikat azért követelik vissza, hogy azokat idegeneknek és jövevényeknek valutáért bérbe adják, akkor helyes a hallgatónak az a véleménye, hogy jobb ha nem kapják azokat vissza, mert legalább kevesebb esélyük lesz vétkezni híveik és Isten ellen.
A számonkérés pedig így hangzik: ,, Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg eggyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.”
Kolozsvár 2000.10.23. Muzsi András.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése