Tc.
T Ö R T É N E T I
T Ö R T É N E T I
H I V A T A L
BUDAPEST.
Reménykedve, tisztelettel terjesztem fel, a nagyérdemű Hivatal asztalára, mellékelt jelentkezésemet, a Magyar Demokrata közéleti és kulturális hetilap 2000 március 23.-i számában megjelent pályázati hirdetésének érvényében. Reménykedve, hogy az idegen fennhatóság alá kényszerített, de a szülőföldjén maradt, Erdély magyar népének sorsát felvállalt, a fennmaradásáért elszenvedett meghurcoltatásaít itt fel idézett, és dokumentált, néhány erdélyi magyar emlékei, megértésre és figyelemre találnak.
Az írásomban bemutatott két kolozsvári magyar diákszervezetről, tudomásom szerint, a mai napig senki nem jelentetett meg semmilyen emlékíratot, vagy más írást. Egyedűl a Duna Televízió készített 1999 őszén a Magyar Történelmi Film Alapítvány támogatásával a kolozsvári Video-Pontes stúdiójában egy „dokumentumfilmnek” titulált, divatos „to show up” szintű TV riportot az „IKESZ csoport” néhány volt tagjával és vezérével. Még nincsenek hiteles és leellenörizhetö értesüléseim, hogy kinek, vagy kiknek a sugallatára, netán utasítására készült a riport, amely nélkülöz minden híteles adatot és tényt, néhány befutott, joviális öreg úr csevegését és két három idétlenkedő fiatalt egy elfogadhatattlan öltözet, helyszin és esemény keretben tár a néző elé. Megalázóan kompromittálva az ifjúsági szervezet eszményiességét, politikai színezetét, az elhunyt tagok emlékét, és a még ma életben levő tagok közűl is, egynéhánynak úgy a múltbeli, mint a jelenbeni viszonyulását, az erdélyi magyar nemzeti gondolathoz, eszméhez és megmaradéshoz. Irott tiltakozásomat a Duna TV Szerkesztő Bizottságához felterjesztettem és másolatát, valamint nevemet, személyes adataimat és a személyemre vonatkozó és meghurcoltatásaimat igazoló hivatalos íratok xerox másolataival együtt, a mellékelt zárt borítékban bocsátóm a hivatal rendelkezésére.
Szükségesnek éreztem felvázolni azokat a társadalmi tényezőket, melyek már ifjú koromban ellenálóvá, lázadóvá tettek, mozgalmakba sodortak, amik aztán természetes következményekként beindították a megtorló intézkedéseket személyem iránt. Tényezők, melyek azonban a késöbbi éveimben is a kitartás erejét szolgáltatták a számomra és táplálták bennem és ma is segítenek a tanulságokat levonni és hitemet megőrizni.
A fogdákban, börtönökben, lágerekben átélt élményeim keretében igyekszem oly jelenségek, szekuritátés módszerek bemutatására, melyekről eddig csak nagyon kevesen nyilatkoztak. Igy nem a fizikai kínokra öszpontosítok hanem arra az embertelen szellemet és lelket torzító terrorisztikusan alkalmazott komplex módszertanra, mely a túlélők nagy többségét elfásúlt közömbös, vagy hálát érző kollaboránsokká idomították.
Kizárólagosan azon személyeknek a nevét említem, akikkel a nevem egy közös törvényszéki ítéletben szerepel, vagy családunk barátai vagy munka és rabtársaim voltak és azoknak a szekuritátés, rendőrségi személyeknek vagy párt aktivistáknak a nevét, akikkel személyesen problémám volt.
Eddigi életemben, minden írásomat aláírtam és minden írásomért vállaltam a nyilvánosságot. Jelen pályamunkám sem képez kivételt.
Köszönöm figyelmüket és maradok tisztelettel.
Muzsi András
Reménykedve, tisztelettel terjesztem fel, a nagyérdemű Hivatal asztalára, mellékelt jelentkezésemet, a Magyar Demokrata közéleti és kulturális hetilap 2000 március 23.-i számában megjelent pályázati hirdetésének érvényében. Reménykedve, hogy az idegen fennhatóság alá kényszerített, de a szülőföldjén maradt, Erdély magyar népének sorsát felvállalt, a fennmaradásáért elszenvedett meghurcoltatásaít itt fel idézett, és dokumentált, néhány erdélyi magyar emlékei, megértésre és figyelemre találnak.
Az írásomban bemutatott két kolozsvári magyar diákszervezetről, tudomásom szerint, a mai napig senki nem jelentetett meg semmilyen emlékíratot, vagy más írást. Egyedűl a Duna Televízió készített 1999 őszén a Magyar Történelmi Film Alapítvány támogatásával a kolozsvári Video-Pontes stúdiójában egy „dokumentumfilmnek” titulált, divatos „to show up” szintű TV riportot az „IKESZ csoport” néhány volt tagjával és vezérével. Még nincsenek hiteles és leellenörizhetö értesüléseim, hogy kinek, vagy kiknek a sugallatára, netán utasítására készült a riport, amely nélkülöz minden híteles adatot és tényt, néhány befutott, joviális öreg úr csevegését és két három idétlenkedő fiatalt egy elfogadhatattlan öltözet, helyszin és esemény keretben tár a néző elé. Megalázóan kompromittálva az ifjúsági szervezet eszményiességét, politikai színezetét, az elhunyt tagok emlékét, és a még ma életben levő tagok közűl is, egynéhánynak úgy a múltbeli, mint a jelenbeni viszonyulását, az erdélyi magyar nemzeti gondolathoz, eszméhez és megmaradéshoz. Irott tiltakozásomat a Duna TV Szerkesztő Bizottságához felterjesztettem és másolatát, valamint nevemet, személyes adataimat és a személyemre vonatkozó és meghurcoltatásaimat igazoló hivatalos íratok xerox másolataival együtt, a mellékelt zárt borítékban bocsátóm a hivatal rendelkezésére.
Szükségesnek éreztem felvázolni azokat a társadalmi tényezőket, melyek már ifjú koromban ellenálóvá, lázadóvá tettek, mozgalmakba sodortak, amik aztán természetes következményekként beindították a megtorló intézkedéseket személyem iránt. Tényezők, melyek azonban a késöbbi éveimben is a kitartás erejét szolgáltatták a számomra és táplálták bennem és ma is segítenek a tanulságokat levonni és hitemet megőrizni.
A fogdákban, börtönökben, lágerekben átélt élményeim keretében igyekszem oly jelenségek, szekuritátés módszerek bemutatására, melyekről eddig csak nagyon kevesen nyilatkoztak. Igy nem a fizikai kínokra öszpontosítok hanem arra az embertelen szellemet és lelket torzító terrorisztikusan alkalmazott komplex módszertanra, mely a túlélők nagy többségét elfásúlt közömbös, vagy hálát érző kollaboránsokká idomították.
Kizárólagosan azon személyeknek a nevét említem, akikkel a nevem egy közös törvényszéki ítéletben szerepel, vagy családunk barátai vagy munka és rabtársaim voltak és azoknak a szekuritátés, rendőrségi személyeknek vagy párt aktivistáknak a nevét, akikkel személyesen problémám volt.
Eddigi életemben, minden írásomat aláírtam és minden írásomért vállaltam a nyilvánosságot. Jelen pályamunkám sem képez kivételt.
Köszönöm figyelmüket és maradok tisztelettel.
Muzsi András
Kolozsvár 2000-11-02.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése